2013JÚLIUS 26.
A tetőn nem ért véget az éjszaka. További köröket ittunk Clay lakásában, majd belevetettük magunkat a manhattani éjszakába. A forró júliusi este egyszerre gyorsított felvételhez hasonlított. Felvillantak, majd kihunytak a fények alattunk.
Kikapcsoltak a logikus gondolatok, a félelmeim messzire távoztak. Egyszerre minden könnyű lett, mint a langyos levegő. Mezítláb rohantam a parkban, a lábam felverte az utca porát. A felhőkarcolók kecses táncot lejtettek a fejem felett.
Hamarosan eleredt egy könnyed nyári zápor, mire David szétnyitotta karját, és hangosan ordított az éjszakába. Az arcán végigcsorgott a víz, a pólója teljesen átázott. Magához szorított az esőben, vizes kezével letörölte a cseppeket az arcomról.
– Menjünk fel hozzád! – mosolygott rám az utcai lámpák sejtel
