1992OKTÓBER 6.
Éjfél után még mindig a másnapi különórára rajzoltam, valamiért nem voltam álmos. Délután a kedvenc televíziós sorozataimmal múlattam az időmet, így a kompozíció későre maradt. Éppen egy őszi falevelet és egy gesztenyét próbáltam árnyalni, amikor hangos koppanás érte az ablakomat. Összerezzentem, amitől a grafit csúnya vonalat húzott a papírlapra. Hangosan felnyögtem, de ledobtam a ceruzát, és az ablakhoz léptem.
Odakint erősen fújt a szél, rázta a fák ágait. Az utcai lámpa mesterséges fényében Christ pillantottam meg, aki kabát nélkül, pólóban ácsorgott a házunk előtt.
A fejemet szétfeszítették a gondolatok. Apám ugyan szolgálatban volt, de fogalmam sem volt, hogy anyám elaludt-e már. Sejtettem, hogy gond lehet, mert nem beszéltünk meg találkozót. A lehető leggyorsabban
