1997NOVEMBER 1.
Tizenegy órakor duplán háborgó gyomorral ültem neki a reggelinek. Chris boldogan sütötte sorra a palacsintákat, de én egyáltalán nem voltam éhes. Az irdatlan másnaposság mellé nem tudtam, hogyan nézzek David szemébe.
Chrisszel megegyeztünk, hogy együtt töltjük a napot. Közös sétálást terveztünk a Central Parkban, amit egy késői ebéddel akartunk megkoronázni egy kínai étteremben. A nagyszüleimhez is be akartam ugrani tiszta ruháért, mivel aznap este is Chrisnél terveztem tölteni az éjszakát, és korántsem csak aludni akartam.
A lehető leggyorsabban le akartam gyűrni a palacsintákat, majd elrohanni a városba. Sejtettem, hogy nem kerülhetem örökké Davidet, de legalább ezt a reggelt meg akartam úszni. Reménykedtem benne, hogy legalább kettőig aludni fog.
Persze, ahogy az éde
