Még nem volt öt óra, mikor Polyák és Isti a szobákban rendet csinált. Polyák körülnézett, barackot nyomott a fiú fejére.
– Azt hiszem, haver, most már bemehetünk a műhelybe.
– Menjünk. – Aztán meggondolta magát, és hirtelen megfogta a volt artista karját. – Viktor bácsi…
– Mi van, haverkám?
A gyerek lehalkította a hangját, s mintha valami nagy titkot közölne, suttogva mondta:
– Tetszett hallani, hogy Józsi agyonlőtt egy őrmestert, és megszökött?
– Hallottam.
– Tessék mondani, ha elfogják őt…
– Józsit? Á, az lehetetlen. Ügyes srác az. Az én tanítványom.
– De ha mégis. – Rövid ideig gondolkodott. – Agyonlőhetik?
– Hát… Hogy is mondjam. Tudod, Isti, háború van.
– Tudom. Berci bácsi azt mondta, ha Józsit elfogják, nem lövik agyon, mert ő kiszabadítja.
– Ezt mondta? Hát ez nagyszerű
