– Agyon kellett volna lőni! – mondta másnap Kunhegyi az öregnek.
– Nem vagyok gyilkos, Márton. Tudhatnád.
– Ha Verát elkapják, megtörik. Beszélni fog.
Berci bácsi lehunyta a szemét. Maga elé képzelte a lány kétségbeesett arcát.
– Megbánta vétkeit. Miért nem vitted magaddal? Most nem kellene félned. De nem értem, hogy miért félsz. Tulipánt Polyák agyonlőtte. Senki nem tudja, hogy ott voltunk. Csak Vera. Ő meg elutazott. Azt tanácsolom, tűnj él. Már nem tart soká.
– Neked is él kell tűnnöd.
– Már megmondtam. Nem bujkálok. Semmi okom rá. Én nem politizálok. És a lakásomat nem hagyom el. Rekettye megvéd engem.
Isti, aki eddig csendben ült, most megszólalt:
– Tessék a tanár úrra hallgatni.
– Te is kezded, taknyos? Voltam én már nehezebb helyzetben. Egyszer Egyiptomban…
– Egyiptomban?
