V. FEJEZET
Alkonyodott… Hughes mozdulatlanul állt a dombtetőn. A hatalmas újfundlandi kutya kilógó nyelvvel hasalt a magas fűben. A dombról gyönyörű kilátás nyílt az egész környékre. A domboldalon piros tetejű ház látszott ki a fák sűrűjéből. Itt lakott a falu egyik legerélyesebb embere: Hyde doktor.
A folyam szeszélyes kanyarulata, a kis zöld sziget és a nagy park lombrengetege térképszerűen hatott a magasból. Az alkonyodó nap vörösre festette a lassú bárányfelhőket Magasan a folyó fölött vadludak repültek jellegzetes ék alakban.
Hughes elgondolkozva szemlélte a vidéket. A régi kastély teteje alig látszott ki a fák tömegéből. Míg az obszervatórium fémesen csillogó kupolája magasan kiemelkedett a környezetből… A fiatalember karórájára pillantott.
– Williamsnek tényleg igaza van – mormo
