XIX. FEJEZET
Hughes ragyogó napsütésre ébredt és kitárta az ablakot. Cerberus felhasználta a kedvező alkalmat, és egy szökéssel künn volt a szabadban. A fiatalember nevetve nézett a kutya után, azután gyorsan felöltözött, és az emeleti teraszra sietett. Dorris már a reggelinél ült Baxter társaságában.
– Nos, nem hűltél meg? – kérdezte Baxter nevetve.
– Eltaláltad – mondta a fiatalember, és kezet csókolt a leánynak.
– Mikor indulunk a vadászatra? – kérdezte Baxter.
Hughes szeretett volna a föld alá süllyedni, mikor tekintete a leány szemrehányó pillantásával találkozott.
– Még nem tudom – mondta zavarodottan –, én tudniillik…
– Szóval, mégis elmegy a vadászatra – kérdezte Dorris fagyosan, és felkelt az asztaltól.
– Nem! – kiáltott Hughes. – Azaz részt veszek, de csak mint néző. Fegy
