XVIII. FEJEZET
Hughes hirtelen felriadt álmából. Fojtogató lidércnyomás nehezedett mellére. Szíve elviselhetetlenül zakatolt… Inkább sejtette, mint látta, hogy az ablak kinyílik… Tapogatódzva nyúlt a párnája alá, de nem találta a browningot… A padló halkan megreccsent, mintha óvatos léptek közelednének az ágya felé.
Hughes egy ugrással kint termett az ágyból… Keze a villanykapcsolót kereste…
Ebben a pillanatban csattanás hallatszott, élesen, mint, az ostorcsapás… Vakon feldühödve vetette magát előre, ökle azonban csak az üres levegőbe sújtott.
A folyosóról rekedt ugatás hangzott… Cerberus felébredt és dühösen kaparta az ajtót…
Hughes átkozta önmagát, hogy a kutyát künn hagyta… Egy-két lépés, és talán elérheti az ajtót… Az ismeretlen ellenfél azonban erre nem adott időt… Újabb csattaná
