Felnézett, könnypatak csorgott arcán.
– De úgy tűnik, mégis emlékszel – suttogta. – Különben nem félnél ennyire. Ó, Kate! Annyira sajnálom!
– Biztos vagyok benne, hogy nincs miért aggódnod – mondta Anthony halkan.
Mary ránézett, tekintete zavartnak tűnt, mintha elfelejtette volna, hogy Anthony is ott van.
– De igen – mondta szomorúan. – Nem tudtam, hogy Kate még mindig szenved a félelmétől. Tudnom kellett volna. Ez olyan dolog, amit egy anyának meg kell éreznie. Nem én adtam neki életet, nem az én testemből való, de megpróbáltam igazi anyja lenni…
– Az voltál – mondta Kate hevesen. – A legjobb anya voltál…
Mary visszafordult hozzá, de nem szólalt meg rögtön, és amikor szólt, hangja furcsán szenvtelen volt.
– Hároméves voltál, amikor anyád meghalt. Pontosan hároméves. A születésnapod
