– Mik ezek? – érdeklődött Kate.
Daphne közelebb hajolt, tenyeréből tölcsért formálva súgta: – Nem olyan okosak, mint mi, nincs olyan ösztönös megérzésük, mint nekem, és a felét sem kell tudniuk, hogy mit csinálunk. – Körülnézett. – Ugye nem hallotta?
Simon kilépett a fa mögül.
– Minden szót hallottam.
Kate küszködött, hogy el ne nevesse magát. Daphne talpra ugrott.
– Pedig igaz – szólt Daphne pajkosan.
Simon karba fonta a kezét.
– Hagyom, gondold csak így. – Azzal Kate-hez fordult: – Az évek folyamán megtanultam egy-két dolgot a nőkről.
– Valóban? – kérdezte Kate nagy érdeklődéssel.
A herceg közelebb hajolt, mintha súlyos államtitkot közölne.
– Sokkal könnyebb bánni velük, ha hagyjuk, hadd higgyék, hogy okosabbak nálunk és jobban megéreznek dolgokat, mint mi, férfiak. És – tette
