Mielőtt eleredt az eső, még nem látta. Sőt, előtte sohasem. Mint tünékeny álom, úgy került a látóterébe. Az eső elállt, és egyszer csak ott termett a közvetlen közelében. Olyan szép volt, hogy nem lehetett nem szeretni. Szerelem volt ez, szerelem első látásra.
Ő a Legényvirág, amúgy is kiemelkedett a virágok tengeréből, magas termetével, üreges, kemény szárával, élénk színű, sokszirmú virágával. De az a másik. Az valami csodaszép volt! Nem is csodaszép, maga a csoda! Bizonyára a langyos eső hatására bontotta ki oly hirtelen a szirmait. Ezt már megtapasztalta, hiszen a gombák is, a lába alatti fűben, szinte egyik pillanatról a másikra bújtak elő a földből.
Szerelmes lett. Csak nézte, bámulta a másikat. Most szárogatja a szirmait. Érdekes módon, elsőre csak négy, kecses, sötétkék kis szirm
