EPILÓGUSHope
Kacagás harsant fel a félhomályos helyiségben. Lent egy együttes zenélt, és lüktető ritmusaik felszivárogtak ide hozzánk az emeletre, és még vidámabbá tették ezt a privát összejövetelt.
– Csukva van a szemed? – kérdezte Jenna a hátam mögül –, ne lessél, te mohó némber, különben nagyon megjárod!
Még erősebben a szememre szorítottam a kezemet, és megráztam a fejem. A testem minden porcikáját átjárta a forróság.
– Figyelj, egész biztos vagy abban, hogy tényleg örülni fogok ennek a meglepetésnek?
Ez a nőszemély folyamatos pirulásra késztetett azóta, hogy feljöttünk ide az emeletre a megátalkodott tréfáival, meg az egyfolytában belém erőltettet italokkal.
Azt állította, ez most itt az én bulim lesz, ezért kutya kötelességem jól érezni magamat.
Furcsa, de most már a legcsekél
