Tündöklő mosoly villant fel az arcán, amikor észrevette az intésemet. Boldogan lemászott a székről, és futva elindult felém.
A kisfiamat hangos taps, éljenzés és biztató nevetés köszöntötte.
Az én csodálatos gyermekemet.
A kezembe vettem a kis kezét, és elindultunk egyszerre Kale irányába.
Ő közben hátralépett, zsebre vágta hatalmas mancsát, és csodálattal teli, büszke, mégis sóvárgó tekintettel nézett le ránk.
Olyan komoly volt.
Egy pillanatig dermedt mozdulatlansággal álltunk elveszve a másikban, aztán odahajolt hozzám, és egy apró puszit nyomott az arcomra.
– Olyan büszke vagyok rátok!
Lángolt az energia.
Őrjöngött a tűz.
Borzongás vágtázott végig a bőrömön.
Lágyan megsimogatta Evan arcát, aztán megfordult, lesietett az oldalsó lépcsőn, és végigment az asztalok között.
Bár a
