34. FEJEZETHope
Kirohantam a Reménysugár konyhájából, a cipőm hangosan kopogott a padlón, és enyhén remegett a lábam.
Úgy tűnt, még soha nem voltam ilyen ideges.
Evan felfigyelt a mozgásra, a sütipult mögött állt, de most megpördült. Amikor észrevett, olyan mosoly ragyogott fel az arcán, hogy a fény a lelkem legmélyéig hatolt.
Odaléptem hozzá, a két tenyerembe fogtam a kedves arcát, és a hüvelykujjammal letöröltem egy kis porcukrot a szája mellől.
– Valaki már megint beletorkoskodott a kirakott sütikbe.
Rábólintott a szemrehányásra, és a mosolya még erősebbé vált. Ma kivételesen elegáns ruhát viselt, és többnyire kócos haját hajzselé tartotta kordában.
Elég volt rápillantanom, és máris megremegett az alsó ajkam.
– Nagyon jól nézel ki!
Mozgásba lendült a két kis keze.
TE VAGY A VI
