33. FEJEZETKale
Vakító fény tűzött be a szélvédőmön. Teljes erővel tombolt az alabamai nyár, a nap meleg sugarai végigsimították a zöldellő, élettel teli földet.
Az oldalsó ablakot lenyitottam, hogy beengedjek minden illatot, minden hangot. A csodálatos, édes hőség és a boldogság.
A legragyogóbb fény.
A testem minden sejtje remegett.
Fájdalmasan.
Mégis talán soha életemben nem éreztem olyan remekül magam, mint most.
Olyan messziről, hogy ne vehessenek észre, szemmel tartottam őket. A szívem kis híján kiugrott a mellkasomból, amikor Hope kiszállt a terepjárójából, megkerülte az autót. Segített Evannak kikászálódni a hátsó ülésről.
A hazatérőt harsány kiabálás és taps fogadta. A verandán színes léggömbök seregét mozgatta a lágy szellő.
Ott volt Jenna, Josiah egész családja, meg vala
