32. FEJEZETHope
Gyakran gondolkoztam azon, hogy egy embernek hányszor lehet darabokra zúzni a szívét.
Néha váratlan tragédiák okoznak fájdalmat.
Máskor azok miatt szenvedünk, akiket elméletileg a legjobban kellene szeretnünk.
Aztán ott voltak még a valódi hús-vér szívek is, melyek a sors, egy betegség vagy az öröklött tényezők miatt már nem tudtak tovább dobogni.
Néha úgy éreztem, hogy ennél több szenvedést már nem tudnék elviselni.
Kale miatt… romokban hevertem.
Megengedtem magamnak, hogy fenntartások nélkül szeressem, hiszen ez olyan könnyű volt. Azért, mert ránéztem, és megláttam a nagyságát. Vérző aranyszívének minden kedvességét.
Talán az ő szívét is túl sokszor törték össze, és most már tudta, hogy még egy csalódást nem bírna elviselni.
Azt hiszem, egész idő alatt nekem volt
