Kézzelfogható távolságban volt mind.
Csakhogy közben jól tudtam, ha esetleg megragadnám az egyiket, könnyen kiderülhetne róla, hogy tele van tövisekkel, kampókkal és metsző felületekkel.
A serpenyőben sercegni kezdett a hagyma és a fokhagyma. Erős illat lengte be a konyhát.
– Istenem, de imádom ezt a szagot! – mormogta Hope, aztán a szemét becsukva hátrahajtotta a fejét.
Élvezte az illatot.
A vágyakozástól begörcsölt a gyomrom.
Ez az erős fájdalom elindult felfelé, hogy összezúzza a szívemet.
– Tényleg? – kérdeztem, miközben beleöntöttem egy doboznyi konzervszószt a serpenyőbe. Utána a felaprított paradicsom következett, hogy sűrűbb legyen és jobb ízű.
– Ez a kedvencem.
– A hagyma és a fokhagyma?
Lenyűgöző volt a kacagása.
Érzéki és ártatlan.
Egyszerűen megbabonázott ez a lány.
