21. FEJEZETKale
Némán követtem Hope-ot. Halkan lépdeltünk, miközben körülöttünk remegő feszültséggel telt meg a légkör, és a lüktetés csak felerősödött, ahogy közelebb kerültünk a hálószobához.
Növekedett az energia, pattanásig feszült a forró levegő.
Elemi erővel.
Áthatóan.
A hetek óta érzett, közeledő vihar odaért fölénk. Lecsapott a falakra, és süvítve az ablakokat korbácsolta.
Hope még csak nem is nézett rám, amikor keresztülvezetett a nappalin. Lehajtotta a fejét, és néma magabiztossággal haladt. Lassan, mintha mély vízben gázolt volna.
Lassított felvétellé változtunk. Nem volt semmi okunk arra, hogy siessünk.
Ahhoz viszont kétség sem férhetett, hogy mire készül.
Éreztem, ahogy a döntése száguldva megelőzött minket. Ez a lány máris egy mennyei cél felé haladt.
Azt akarta, ho
