A nagy belmagasságú szobán látszott, hogy a vendégekre vár. Hatalmas ablakai a város utcáira nyíltak.
A jobb fal mellett egy rusztikus, gyönyörű ágyneművel borított franciaágy állt.
Kale egyenesen odament, lehúzta az ágytakarót, és berakta a fiamat a biztonságot ígérő paplan alá. Beletúrt Evan hajába, és egy lágy puszit nyomott a feje búbjára.
A gyerek felsóhajtott és kényelmesen elhelyezkedett.
Esküszöm, éreztem, ahogy a talpam alatt remeg a föld, és a torkom összeszorult a rám törő érzelmek miatt.
Majdnem belefulladtam a könnyeimbe.
Annyira csodálatos volt ez az egész. Ahogy Kale aurája hirtelen mindent beborított. A közelsége sebeket ütött rajtam.
Ideges lettem.
Kale visszajött hozzám, gyengéden arcon csókolt.
– Egy pillanatig még itt tudnál maradni? Mindjárt jövök.
Kicsusszan
