23. FEJEZETHope
Ahogy a nap alászállt, ragyogó fénybe borult a látóhatár. Az épületek közé függesztett lámpák életre keltek, és a fényük beragyogott Kale lakásának ablakain, meleg izzásba burkolták nem csupán odakint a várost, de a lakását is.
Vagy talán ez a kellemes ragyogás valójában Evanból és Kale-ből áradt, ahogy ott ültek egymással szemben a padlóra terített, jókora, puha szőnyegen.
Megettük a pizzát, így mindenkinek tele volt a hasa.
Kényelmesen elhelyezkedve a heverőn, ahol tegnap délután Kale teljesen felszabadított, vidáman bámultam őket.
Istenem, mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta. Ez új világ, láttam. Mintha pengék metszettek volna bele az időbe, részekre választották volna, mi pedig nemcsak egy új szeletet, de új irányt és még egy napot kaptunk volna.
Egy új e
