22. FEJEZETHope
Kora délutánra járt az idő, amikor hangzavar támadt odakint. Kivágódott az ajtó, majd becsapódott. Két másodperccel később Jenna tántorgott be a konyhai boltív alatt.
Kócosan. A ruháján rászáradt tészta- és cukormázcsíkokkal.
Döbbenten és idegesen.
A tekintete Evan felé villant. A fiam mellettem térdelt a sámlin, és az asztalon könyökölve éppen Josiah-val csetelt.
Mintha nem lett volna már eddig is elég megrázkódtatásban része.
Jenna ma reggel bent volt a kávéházban, amikor felhívtam és elmondtam neki, hogy mi történt. A hétvégi műszakra nem jött be az egyik ember, így neki kellett beugrania.
Odalépett a gyerek elé, a karjába kapta, magához ölelte, és puszikkal borította be a fejét és az arcát.
– Jól van? – kérdezte, és Evan feje fölött egy gyors pillantást vetett r
