25. FEJEZETHope
A karomban tartottam azt a csöppnyi babát.
A szívem görcsölő csomóvá változott.
Azért, mert jól emlékeztem arra, hogy valamikor Evan is ilyen volt.
Ugyanezt éreztem, amikor őt tartottam a kezemben.
Pici és puha volt.
És törékeny.
Törött.
Én meg közben teljes erőmből hinni akartam a csodában.
Hittel próbáltam megtölteni a kis lelkét, hogy tudja, mennyire szeretik. Imádják és odavannak érte. Annak dacára is, hogy hosszú hónapokon át járkált a kórházba, kikerült, majd vissza ide, ahol drótokat és műszereket kötöttek a testére. A rengeteg átélt fájdalom ellenére.
Szeretetet kapott.
A szemem sarkából észrevettem Rynna mosolyát.
– Milyen kár, hogy nem láthatod a saját arcodat!
Zavarba jöttem, és pislogva felnéztem rá.
– Ahogy a kicsit tartod – mondta olyan vigyorral
