26. FEJEZETKale
Miközben a konyhában elmostam a dobozt, a falon át hallottam Hope hangját. A szavait ugyan nem értettem, de ez cseppet sem számított.
Az volt a lényeg, hogy a fülemben zengett a hangja.
Boldogság.
Rengeteg boldogságban volt részem azért, mert ők ketten itt voltak nekem.
Öröm.
Egy pillanatra megdermedt a szívem, amikor elemi erővel rájöttem, hogy ez mit is jelent.
Azt, hogy ők ketten boldoggá tesznek engem.
Igazi otthonná vált tőlük a lakásom, pedig nem is tudtam, hogy éppen erre vágyom. Miért nem ijedtem meg? Hiszen most olyan területre merészkedtem, amiről azt gondoltam, hogy sosem juthatok el oda.
Most viszont itt álltam Hope barátságos konyhájában, és pont olyan lelkesen mosogattam, ahogy arra Rex is felhívta a figyelmemet.
Minden a maga helyére került.
Ostoba
