27. FEJEZETHope
Az egész ház megremegett, amikor becsapódott az ajtó.
Pusztító erővel.
Vagy talán csupán bennem hasadt minden szilánkokra.
Összedőlt és szétesett a világom.
Hörgő zokogás tört elő a torkomból, és összegörnyedtem. Átöleltem magamat, azt remélve, hogy így talpon tudok maradni.
Nem sikerült.
A rosszullét lavinaként sújtott le rám. Én pedig megtántorodtam. Éppen csak meg tudtam kapaszkodni a konyhai pultban, mielőtt térdre rogytam volna.
Belém mart az elemi erejű fájdalom, lecsuklott a fejem, és a torkomból iszonyatos erejű, visszafojthatatlan jajszó tört elő.
– Kale – suttogtam utána.
Kavarogtak bennem a gondolatok. Semmit sem értettem. Az előbb még a felhők között lebegtem a boldogságtól, most pedig elképesztő mélységbe zuhantam.
Mégis mit jelentsen ez?
Képtelen v
