9. FEJEZETHope
Hideg borzongás futott végig a hátamon, és megremegtem, amikor az államon megéreztem a forró leheletet. Kale közelebb hajolt hozzám.
A testéből áradó hőség lenyűgözött.
Magával ragadott.
Túl sok volt, ugyanakkor távolról sem elegendő.
– Hogy ízlett a vacsora? – kérdezte.
Nem tudtam, hogy hova tegyem ezt a pasit. Lehengerlő volt, erőteljes és szexi.
Kedves, figyelmes és érzékeny.
Nem tudtam eldönteni, hogy melyik oldala a veszélyesebb. Az viszont nagyon is egyértelmű volt, hogy azonnal elakadt a lélegzetem, amikor az asztal alatt egyik széles tenyerét a térdemre tette.
Egész éjjel egyfolytában hozzám ért. Óvatosan, finom, apró simításokkal.
Az ujja hegye is éppen elég volt ahhoz, hogy a szívem hevesebben dobogjon a várakozástól.
Mintha minden érintése halk ígéret l
