8. FEJEZETKale
Amikor a zsebemben megszólalt a telefon, ügyetlenül megpróbáltam előhalászni.
– A francba! – mordultam fel, amikor az az átkozott jószág majdnem kicsúszott a kezemből.
Nem segített az sem, hogy remegtem a lelkesedéstől meg a rémülettől, mint valamilyen szegény, szerencsétlen koldus az alamizsnáért.
Ez lett belőlem.
Koldus.
A gyomrom görcsbe rándult, szorongás marcangolt, és az idegeim úgy kattogtak a testemben, mintha az éjszaka kellős közepén a nagy semmiből lesújtott volna rám egy földrengés.
Az elmúlt két nap során mást sem csináltam, csak azon töprengtem, hogy mégis mi a fenét művelek.
Hogy a csudába gondolhattam volna azt, hogy megúszhatom az egészet?
Olyan messzire kerültem a megszokott terepemtől, hogy egyszerűen nem tudtam, hol áll a fejem.
Ácsorogva vártam
