7. FEJEZETHope
Ezen a reggelen az ajtó nagyjából az ezredik alkalommal nyílt ki.
Most viszont… mindenem élesen felfigyelt rá.
Hörögve kifújtam a levegőt, és majdnem térdre rogytam.
A szívem őrülten zakatolni kezdett, és úgy döngette belülről a mellkasomat, mint a habverő, ha egy fémfazékban felverjük az édes tejszínt.
Remegtem és lüktettem.
Ez az érzés még a csontjaimat is megrázta.
Nyeltem egy nagyot, és megpróbáltam arra összpontosítani, amire kellett volna – a hétköznapi reggelekre jellemző csúcsforgalomban a pénztárgép előtt sorban álló vevőkre. Csakhogy ma reggel mintha a fél világ itt tolongott volna.
Jennával és Claire-rel megállás nélkül robotoltunk, hogy kiszolgálhassuk az érkezőket.
Csakhogy abban a pillanatban, hogy ő belépett az ajtón, már nem tudtam összpontosítani. A
