A tekintetem végigsiklott a képernyőn.
Egy nyolcéves fiú olyan genetikai hibával született, ami miatt csecsemőkorában szívátültetésre volt szüksége. A genetikai hiba ráadásul hatással volt más szerveire is, és teljes süketséget okozott.
Nem arról volt szó, hogy korábban a sürgősségi osztályon ne kellett volna folyamatosan életveszélyben lévő betegekkel foglalkoznom.
Csakhogy, amikor a mentősök gyerekeket toltak be az ajtón, akkor én vagy rendbe tettem a kicsiket és hazaküldtem őket, vagy intézkedtem, hogy a megfelelő szakterület szakértője vegye át a sérültet.
Ott voltak persze a legszörnyűbb esetek is – hál Istennek csak ritkán ebben a városban –, amikor sietve behoztak egy gyereket, ám már túl késő volt ahhoz, hogy bármivel is meg tudtuk volna menteni.
Kétszer fordult elő velem, hog
