10. FEJEZETKale
– Na, ki vele, seggfej! – Ollie lepattintotta a sörösüveg kupakját, majd felém pöckölte. A lakásom erkélyén ücsörögtünk.
Elhajoltam a lövedék elől, és cseppet sem lepett meg, hogy ez az alak nagy dérrel-dúrral beállított hozzám, miután a délután folyamán kétszer nem vettem fel a hívását, és nem törődtem az utána küldött tíz üzenetével.
Ez a faszi rosszabb, mint egy csapat éhes pióca.
– Lófasz a seggedbe!
Úgy csinált, mintha megdöbbentettem volna.
– Egy gyermekszakorvos nem beszélhet ilyen csúnyán! Disznóság! Én meg eddig azt hittem, hogy finom úriember vagy, erre fel most úgy beszélsz, mint valami szakadt csöves.
Az égre emeltem a tekintetem, és belekortyoltam a sörbe, amit legalább két órája melengettem a kezemben.
– Ha egy csóró nyomorék vagyok, azt csakis annak k
