12. FEJEZETHope
A blokkot letettem a pénztárgép mellé, aztán a sorban következő vendégre néztem.
– Segíthetek?
A férfi odalépett a pult elé.
– Harley Hope Gentry?
Mintha belém csapott volna a villám.
A rám törő rossz előérzet miatt hátrébb tántorodtam egy lépéssel. Azonnal megszólaltak bennem a riasztás süvítő szirénái, hiszen ez az alak azt a családi nevet használta, amit óriási erőfeszítés árán már régóta szerettem volna kiégetni a tudatomból, az életemből, a valóságomból.
Ennek ellenére bólintottam, miközben a torkomban hatalmas, fájdalmas gombóc nőtt. Képtelen lettem volna akárcsak egy szót is kinyögni. Egy jókora borítékot nyújtott oda felém.
– Ezt önnek küldték.
Égő könnycseppek jelentek meg a szemem sarkában, és megpördült körülöttem a világ. Fájdalmas remegés rázta meg a t
