14. FEJEZETKale
Hat óra után öt perccel álltam meg Hope és Evan háza előtt.
A nap izzó korongja egészen alacsonyan járt az alabamai látóhatáron. Lusta sugarak ragyogtak a fák levelei között, a levegő megtelt fénylő és árnyas sávokkal.
Abban a pillanatban, hogy kiszálltam a kocsimból, elemi erővel sújtott le rám a folyondár mézédes illata. Éppen virágzott.
Felgyorsult a szívverésem. Ideges voltam, és bizonytalan.
Ez persze nem tartott vissza attól, hogy odasiessek a tökéletesre nyírt gyepszőnyeget keretező fehér deszkakerítéshez. Csakhogy minden egyes lépés után feszültebbé váltam, és belém mart a félelem meg a mohóság.
Kinyitottam az alacsony kaput, és elindultam az első udvar kellős közepén az úton. A kétoldalt ácsorgó fák büszke katonaként vigyáztak a csendes házikóra.
Lassítás né
