15. FEJEZETHope
Még csak meg sem kellett fordulnom ahhoz, hogy tudjam, ki közeledik, amikor meghallottam a susogást az előszobából.
– Ó, szóval úgy döntöttél, hogy benézel hozzám? – kiáltottam hátrasandítva a vállam fölött, mivel megéreztem a szobát betöltő energiát.
Jenna megállt a konyhába nyíló boltív alatt, és a karját széttárva, fülig érő szájjal vigyorogva megtámaszkodott. Alaposan megnézte magának a csatatérnek tűnő konyhámat.
– Úgy látom, végig a helyzet ura voltál.
A helyzet ura.
Persze.
Nem hinném, hogy az életem során valaha is éreztem volna ennyire azt, hogy kicsúszik az irányítás a kezemből.
Jenna nem várta meg, hogy behívjam, nyílegyenesen odatáncolt a kávéfőzőhöz.
– Az a helyzet, hogy bizonyos embereknek kell egy kis lökés, hogy beinduljanak.
Ránéztem, miközben cel
