Prológus
134 Words
PROLÓGUSAhogy kitántorogtam a tolóajtón, az ég pereméről tőrdöfésként csapott le rám az éles fény. A végéhez közeledő nap kápráztatóan izzó, vörös és vakító narancssárga színekben pompázott.
Túl erősek voltak a fények. Túl durvák.
Túl valódiak.
A legsötétebb fénybe borult mindaz, amit tettem.
Belemarkoltam a hajamba, kimenekültem az utcára. Céltalanul tántorogtam, hiszen többé már nem tudtam, hol a helyem.
Elkapott a kétségbeesés, a vágy, hogy elmeneküljek innen, miközben tudtam, hogy sosem lehetek szabad.
Bizonytalanul lépkedve éreztem, ahogy elvékonyodik a kötelék, amiről azt hittem, hogy mindörökre megmarad.
Remegett, megfeszült, aztán elpattant.
Nem maradt semmi más, csak a szinte tapintható kudarc.
A soha be nem gyógyuló sebhely a szívemen.
Pedig igyekeztem.
Minden porcikámmal igyekeztem, mindennel, amit csak adni tudtam.
Mégsem volt elég.
Körülöttem elhalványult a nap fénye. Kezdett eltűnni az izzó gömb.
Leszállt a látóhatár mögé, és végül kihunyt a fénye.
Ez volt az a pillanat, amikor a sötétség elnyelte a világomat.
- Writer
