ILONA– Hát, drágám, nemigen tudom még ma kivitelezni, de tényleg megteszek mindent, ami tőlem telik – mondja a telefonba, vagy inkább kiabálja, mivel Oiában, az egyik híres templom előtt nagy a nyüzsgés, és nem is hallja valami jól az unokáját.
– Ne üvölts! – fordul vissza Lujza, aki egy, a templom kerítéséhez a baljával odanyomott képeslapra pingál valamit a másik kezével. – Itt senki sem süket rajtad kívül!
– Nem vagyok süket! Nem, nem neked mondom, Niki, hanem a barátnőmnek. Persze hogy jó barátnőm. Attól még, hogy lesüketez, jó barátnő, nem gondolod? … Igen, hát nem nagyon van ráérő időnk, mert folyton sietünk valahová, de majd este, naplemente és vacsora után, amikor beülünk a zsákuzzinkba, akkor gondolok rád. … Hogyhogy milyen zsák? Nem zsák, zsákuzzi! Pezseg, zubog, de maradhatunk
