Örökre Görögbe

PROLÓGUS– Nem egészen értem, ez mit jelent? Vág egy grimaszt, egy kicsit eltartja magától a telefont, majd újra a fülére teszi. – Beszéljek hangosabban? – kérdi. – Nem merek, mert a szomszédban… szóval fülelek, na – ad helyzetjelentést. – Csak azt ismételd meg, mit vársz tőlem! Valóban azt gondolod, hogy menjünk el mi ketten…? Vegyünk repjegyet, és uzsgyi? – Egy kis reménykedést érez ki a másik hangjából. Ahhoz képest, hogy még csak néhány hónapja ismerik egymást, már egészen jól olvas a fejében, gondolja. – Igen. És te ismered is egy kicsit a helyszínt, ha jól tudom. – Jártam már ott, igen. – Mesélted. Na, mit a véleményed? – Miért kellek én ehhez? – kérdez vissza a vonalban lévő, érezhető izgalommal a hangjában. Ilona eltartja magától a telefont, és elmosolyodik. Tudja, hogy nyert ügye van. – Te vagy a legjobb alibi. – Ugye nem ölünk meg senkit? – Remélem, ám nem ígérhetem meg – sóhajtja gondterhelten. – De te leszel a legjobb alibi arra, hogy eljátsszam, nem nyomozok. Hanem pihenek. – Azért csak nézz utána, milyen lépcsőkön kell ott közlekedni, lehet, hogy érdemes személyi edzőt fogadnod a felkészüléshez – tanácsolja a másik. – Hogy fogom én ezt itthon beadni? – teszi hozzá. A hívó maga előtt látja a szemforgatást. – Hát úgy, Lujza, hogy bemondod: szükséged van egy kis szabadságra. Kuncognak. Tél volt, amikor – nem akárhogyan – megismerkedtek, és Lujza sztoriját már mindketten ismerik. Hogyan rohant Márk meg a barátai után arra a görög szigetre. És hogyan ragadt Santorinin. Ő ezen szórakozott, Lujza viszont az ő történetein. Nem gondolta volna, hogy valaha is akad még barátnője. Az eddigieket részint utálta, részint kihaltak mellőle. De itt van Lujza, aki egy nem mindennapi, különös helyzetben került vele össze, és ő – bár végül is nem ez volt a célja – megmentette az életét, aztán a jó barátja lett. Hát így vett repjegyet két hetvenöt feletti nő Santorini szigetére. Az egyikük a kilencvenet is betöltötte, de néha, ha kedve szottyant, letagadott tizenötöt. A másik pedig a lehető legelképesztőbb módszerekkel buktatott le kalandorokat és bűnözőket, fittyet hányva jó modorra, a neveltetésére, az unokája és a veje hírnevére és a családja figyelmeztetéseire. – Akkor indul a buli? – kérdezi Lujza pár nappal később. – Becsomagoltam! – közli Ilona, és már csak azon töpreng, mit is mondjon a családtagjainak, hogy ne aggódjanak miatta. Aztán azt is kitalálja. Nem nehéz, csak meglát egy hirdetést, és máris megvan a fedősztori. – Indulhatunk!