ANDRÁS– Zoli?!
András tétován megáll a belső kávézó előtt. Petri éppen elvált Esztertől, a főnök titkárnőjétől. András szájából félig kérdésként, félig kiáltásként lehet érteni a nevet.
– Helló. Jó reggelt – mondja Petri, és mintha elvörösödne zavarában. – Hogyhogy nem te jöttél elsőnek?
– Hosszú. Majd elmesélem. Van egy kis időd?
– Hát persze. Leülünk? – odaint a távozó Eszternek, és az egyik üres asztalra mutat.
– Nem, arra gondoltam, hogy átmegyünk egy szendvicsezőbe.
– Nincs itthon a macska, cincognak az egerek, mi? – fordul vissza Eszter, nevetve kacsint, és megrázza a fejét, csak úgy repül a sok-sok hullámos, barna hajfürt. Andrásnak hirtelen beugrik, melyik színésznőre hasonlít. Már napok óta érzi, hogy ott a száján a név, de csak most jött el a pillanat.
– Olyan, mint az a S
