LAURA– Hát mégis eljött.
– Még nem végeztünk.
– Így érzi?
– Igen, talán. Magam sem tudom, mit érzek. Összevisszaság, egy őrületes katyvasz az egész.
– Kezdjük az elején, keressük meg a választ arra, miért érzi, hogy még nem végeztünk?
– Mert tudom, hogy nem végeztünk. Mondjuk azért, mert még mindig nem akaródzik repülőre ülnöm. Márpedig muszáj.
– Miért muszáj? Úgy érzi, Laura, hogy muszáj repülnie?
– Igen. Látni akarom a lányomat. És ő is látni akar engem. Már mondtam, ő javasolta, hogy látogassam meg. Nagyon jóban voltunk, most is imádjuk egymást, de egész más volt, amikor naponta láthattam, megpuszilhattam, hiszen most csak a mobil van, meg a fényképe. Mintha a testem egy része máshol lenne.
– Hiányzik?
– Nagyon.
– Mivel tölti ki a hiányát?
– Semmivel… Talán próbálom. Jógaórát
