ANDRÁS– Nem bízom benne – közli Tiszai, és széttárja a karját. A csukott ablak előtt áll, és élvezi, ahogy a légkondi a tarkójára süvít. András még mindig ott, abban a székben ül, ahol hellyel kínálta a főnöke, és nem nagyon érti, miért éppen a társa iránt kezdett bizalmatlanná válni a főügyész.
– Megkérdezhetem, hogy van-e rá valami oka?
– Igen, András.
– …
– Igen, megkérdezheti. De egyelőre nem tudok mit válaszolni. Az rossz válasz, hogy pillanatnyilag nem tudom, miért nem bízom meg Petriben. Ez friss dolog, talán elkaptam egy olyan pillantását… nincsenek tények. Csak egy felvétel.
– Értem – harapja be az ajkát a nyomozó. Semmi esetre sem szeretné, ha az ügyész látná, hogy komoly kételyei vannak ezzel a „megérzéssel” kapcsolatban. Másrészt Petri Zoli a jó barátja, és ha valakinek, h
