7. FEJEZET
EGY MOZGALMAS ÉJSZAKA
Aznap este sokáig nem jött álom D’Artagnan szemére. Az lett volna a csodálatos, ha sikerült volna azonnal elaludnia. Rendkívül aggasztotta Hornus sorsa, de semmit sem tehetett az érdekében, a laboratóriumban látottak is rendkívül felizgatták a képzeletét, és nem tudott szabadulni a hely idegenszerű varázsától sem: az oszlopos ágy, a sötét szekrények és a régi képek – melyekről szigorú tekintetű férfiak és Stuart-galléros hölgyek bámultak a szoba félhomályába – egytől-egyig nyugtalanítóan hatottak… A fiatalember elszabadult fantáziája titokteljes eseményekké alakította át a legkisebb zörejt és neszt, ami a szobába beszűrődött: egyszer úgy vélte, hogy léptek közelednek az ajtóhoz, a másik pillanatban pedig esküdni mert volna, hogy valaki áll az ágya előtt.
