14. FEJEZET
A TITKOK ÉJSZAKÁJA
Azon az éjszakán, mikor a szárnyas bombák ismét elindultak Anglia felé, a testőrök nyugtalanul feszengtek a magas támlájú bőrszékeken, D’Artagnanra vártak.
Valamennyien érezték, hogy rendkívüli dolgok játszódnak le a kastélyban, de ígéretükhöz híven nem mozdultak ki a szobából.
– Mindjárt éjjel – pillantott Athos az oszlopos órára.
– Legalább már D’Artagnan itt lenne! – sóhajtotta Aramis.
Teltek-múltak a percek… A mutató halk percenéssel ugrott előre a díszes számlapon, mely a lángoló napot ábrázolta… A régi képek közönyösen bámultak festett szemükkel a huszadik század embereire – akik régi hősök neveit vették fel –, és most ott szorongtak abban a furcsa szobában, melyben minden a múltra emlékeztetett.
Az oszlopos óra figurái – két kalapácsos bronzfigu
