Belle
Jelen
– Méhfejlődési rendellenesség – ismételtem tompán Bjorn doktorra bámulva.
Nevetségesnek éreztem magam a szűk, vörös bőr ceruzaszoknyámban és a rövid szabású fehér ingemben, ahogy ott ültem keresztbe vetett lábbal, miközben a lábfejemen magas sarkú Prada szandál himbálózott. Ordított rólam a nőiesség. Annak ellenére, hogy a jelek szerint nem lehet gyerekem.
– Az ultrahang erre utal – vetett rám együttérző pillantást a nőgyógyászom, ami valahol az arcrándulás és a grimasz között volt. – Előjegyeztük MRI-re, hogy megerősítsük a diagnózist.
Furcsamód abban a pillanatban nem az állapotom következményeire gondoltam, hanem hogy mennyire furcsán szőrős volt Bjorn doktor.
Mint egy pomerániai törpespicc, habár feleannyira sem cuki. A hatvanas évei elején járhatott, és javarészt ősz
