Egy magas, sötét és jóképű alak jelent meg a látóteremben. A bárpultra könyökölt, teste felém dőlt.
– Te nem Emmabelle Penrose vagy?
– Te meg nem egy olyan középkorú férfi vagy, aki elég élettapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy ne zavarjon meg másokat, akik éppen lerészegedni próbálnak? – csattantam fel, készen a következő körre.
Elnevette magát.
– Tüzes, pont ahogyan gondoltam. Azt akartam mondani, hogy tetszik az üzleti modelled. És a segged is. Mindkettő remekül néz ki az irodámmal szembeni óriásplakáton. – Előrehajolt, hogy a fülembe súgjon valamit.
Megpördültem a székemen, megragadtam a csuklóját és lecsavartam, mire az egész karja megtekeredett, majdnem ki is tört. Feljajdult és összeszorította a szemét.
– Mi a f…
Most én hajoltam oda hozzá.
– Az a fasz, hogy úgy szeretnék
