A hatalmas üvegajtón keresztül láttam, ahogy Cillian, Hunter és a Royal Pipelines igazgatótanácsának többi tagja szépen kiszivárog a tárgyalóból. Hunter bemutatott nekem, miközben távozott, Cillian pedig biccentett, hogy „majd később beszélünk”.
Ezzel a telefonhívással elvesztegettem egy órát. Ez több idő volt, mint amit az apámra szántam harminc év alatt. Ezt még a pokolban is kiszámlázom neki. Mindeközben anya tovább mondta a magáét.
– …eltávolodtál a gyökereidtől, a származásodtól. Úgy sejtem, sok minden a felszínre kerül, amikor végre hazajössz. Küldhetek érted egy magángépet, ha szeretnéd.
A magángép Butchartéké volt, nem a Whitehall családé, én pedig okosabb voltam annál, mint hogy szívességet fogadjak el olyanoktól, akiknek nem szándékoztam az adósa lenni.
– Semmi szükség rá. Ma
