Belle
Tizennégy évesen
Az első belezúgás.
Így nevezik ezt.
Már kezdem érteni, miért.
Olyan érzés, mintha belezúgnék az óceánba.
Nem olyan érzés, mint mikor bombát ugrasz. Sokkal inkább az a hassal becsapódós fajta. Tudod, amikor eléred a vízfelszínt, és mintha a betonra zuhannál.
Fáj, mint a szar.
Fáj belenézni a barna szemébe. Ahogy felizzik, amikor a tekintetünk összetalálkozik a folyosón vagy az osztályban.
Fáj, amikor felnevet, és úgy érzem, a csontjaim is beleremegnek, és aztán érzem, ahogy a boldogsága szétárad a testemben, meleg és ragacsos, mint a méz.
Fáj, amikor azt látom, hogy más lányok beszélgetnek vele, én pedig legszívesebben megragadnám a vállukat, és rájuk ÜVÖLTENÉK, hogy ő az enyém. Mert így is van. Ezért tartogatja azokat a mosolyokat, pillantásokat és szemöldö
