Kilencedik fejezet
Kes úgy érezte, mintha mozogna alatta a talaj, teste tehetetlenül himbálózott ide-oda. Ahogy kissé sikerült jobban összpontosítania a mozgásra, rájött, hogy mintha egy autóban lenne, de még igen kába volt, szemével csak foltokat volt képes érzékelni, viszont nagyon is jól érezte az út egyenetlenségeit. Beletelt néhány percbe, amíg kitisztult az elméje valamennyire és képes volt tisztán gondolkodni. Ahogy a vezetőülésre nézett azonnal felismerte Maxot.
- Hol vagyunk? – szegezte neki a kérdést rögtön, mert sejtette, hogy valami nincs rendben ezzel a helyzettel. Max hallgatása baljós érzéssel töltötte el.
- Max! – kérdezte erélyesebben, amire a férfi már kénytelen volt válaszolni.
- Biztonságos helyre viszlek.
- Ki mondta, hogy biztonságos helyre akarok menni?
- Megké
