HARMINCDeclan
– Huszonnégy óra telt el. Meg kell hallanod, Babszem. Ébredj fel! Nyisd ki azt a kék szemedet, hogy láthassalak! – Próbálom győzködni, hogy felébredjen. Nem tudok aludni, sem enni. Nem csinálok mást, csak felváltva őrködöm Sierrával és Ellie-vel az ágya mellett. De az idő nagy részében kirobbanthatatlan vagyok innen.
– Declan – mondja Ellie halkan, és megáll az ajtóban. – Pihenj kicsit, kérlek!
– Majd pihenek, ha ő felébredt.
Beljebb jön a szobába, engem figyel.
– Connornak és nekem haza kell mennünk. Szedek össze neked pár tiszta holmit, és holnap elhozom őket.
– Jól van.
Ellie nagyot sóhajtva rám néz, aztán Sydre.
– Az őrületbe fogod kergetni – suttogja, de elég hangosan ahhoz, hogy én is halljam. – Nem borotválkozik, nem fürdik, nem csinál semmit, mert csak téged g
