TIZENNYOLCSidney
– Hová ment Declan? – kérdezem Connort. Azt mondta, ki kell mennie a mosdóba, de ez már húsz perce volt, és kezdek arra gondolni, hogy talán csak úgy döntött: lelép.
Megragadom a pokrócot, és magam köré csavarom, mert hűvös az este. Igaz, már azóta borzongok, hogy elengedett, miután táncoltunk, de szívesebben okolom az időjárást.
– Nem tudom, valószínűleg kiszellőzteti a fejét azután, ami az imént történt, bármi volt is az.
Az arcát fürkészve próbálom megfejteni, ezt hogy értette. Dühösen cseng a hangja, vagy talán csalódottan?
– Mi borított ki?
– Ő. Külön megkértem, hogy hagyjon téged békén, ha már nem hajlandó megadni neked azt, amit megérdemelsz.
– És mi az, amit megérdemlek, Connor? – Most én kapom fel a vizet. – Nincs jogod hozzá!
– A fenéket nincs jogom! – Ha
