Amikor meguntam a nézelődést, nekiindultam a következő oldalvölgynek. Ennek oldalai majd negyvenöt fokos szögben fogják közre az a mély bevágást, amiben valaha kocsiút haladt. A jobboldali emelkedőt választottam, mert annak tetején álltunk évekkel ezelőtt a már említett vadász barátommal, várva vad jelentkezését.
A kapaszkodás nehéz volt. Ezt a sziklaalapú hosszúkás dombot morzsalékony mészkő alkotja, amiből az idő egyre több apróbb-nagyobb darabkát morzsol le. A helytelen lépést megcsúszás követi, és csak a kis, satnya bokrok elkapása menti meg a kapaszkodót, hogy ne guruljon le oda, ahonnan elindult. Végre felértem és ráálltam arra a vadkijárta ösvényre, ami a dombélen haladva végig vezet annak tetején. De csalódnom kellett. Az a bokros sűrű, amiből mi egykoron vadat vártunk, olyan maga
