Blaire
Rush egyenesen a szobámba vonszolt, amíg az ajtó be nem csukódott mögöttünk. Leült az ágyamra, én pedig az ölébe helyezkedtem. Felkavart, ami történt, de már lenyugodtam. Nagyon szar helyzetbe került, Nan meg jól felhúzta magát. Woods nagyon megkönnyebbülhetett, hogy nem lett nagyobb balhé ebből az egészből.
– Rush, komolyan mondom, hogy minden oké – biztosítottam, és a kezem közé fogtam az arcát. Nan gyűlölete sajnos együtt járt mindezzel. Felfogtam, hogy ezzel együtt kell élnem, ha továbbra is Rushsal akarok lenni.
– Semmi sincs rendben – rázta meg a fejét. – Nem kellett volna belemennem abba, hogy ott ebédeljünk. Tudhattam volna, hogy Nan nem tud értelmes ember módjára viselkedni. Nagyon sajnálom, bébi! Esküszöm, hogy nem fog újra megtörténni!
Csókot nyomtam a szájára, és az
