Blaire
Rush egyetlen pillanat alatt elfehéredett. Megfogtam a kezét, de nem reagált rá. Csak ült, és hallgatta a vonal másik végén beszélő személyt, meg se szólalt. Minél többet mondott neki a hívó, annál sápadtabb lett. A szívem száguldott. Valami borzalmas dolog történhetett. Vártam, hogy mondjon végre valamit. Bármit. De meg sem szólalt.
– Azonnal megyek – mondta színtelen hangon, majd leejtette a telefont az ölébe, elrántotta tőlem a kezét, és megragadta a kormányt.
– Mi a baj, Rush? – kérdeztem, és még jobban rettegtem, mint amikor telefonált.
– Menj be a házba, Blaire! Mennem kell. Nan balesetet szenvedett. Valami idióta vitorlással. – Szorosan becsukta a szemét, és halkan káromkodott. – Kérlek, szállj ki a kocsiból, és menj be! Felhívlak, amint tudlak, de most mennem kell.
– Ba
